| Ez az utolsó előtti koncert a Green Day turnéjának az American Idiot-tal, egy teltházas koncerten játszanak Nashville-ben. Ha koncertnek hívjátok. Ez tulajdonképpen egy politikai színház, mixelve punk-rock imádó, kormánygyűlölő emberek gyülekezetével. A gitáros-énekes Billie Joe Armstrong - sötétfeketével kíhúzott szemmel-játszik, és számok között fel-le sétálgat a gitárjával, George Bush-nak mutatja be magát, akit barátai legszívesebben seggfejnek hívnak. 4 szám közben a lámpák kialszanak, az aréna sötétbe burkolózik. Armstrong egy sátáni piros lámpával világít, kezét a lámpára helyezi, fenygető ábrázattal és hanglejtéssel mondja: the Pledge of Alligance, miközben a basszusgitáros Mike Dirnt játssza a basszus-részét a számnak és Tré Cool dobos úgy csapkodja a dobokat, mintha detonációs bombák lennének. Berobbantják a Holidayt -ez a leginkább kormányellenes számuk. És amikor, a show vége felé, eljátszák a szomorú dalt, a Wake me up, when september ends-et, a pirotechnika részeként a függöny szikrázni kezd, gyönyörű látvány. Armstrong megdönti a fejét, és nézi ahogy görögtűz leereszkedik. Mielőtt elhagynák a színpadot, Armstrong beleordítja a tömegbe: ,,Nekik nincs erejük! Ti vagytok a kibaszott vezetők! Mi választjuk őket hivatalba! Ne hagyjátok, hogy ők diktálják az életeteket, vagy megmondják, mit csináljatok!’’ Egy percre úgy néz ki, mintha valami parlamenti jelölt lenne.
Ez nem véletlen. Az American Idiot 2004 Szeptemberi megjelenésével, hat héttel az elnökválasztás előtt, a Green Day elmondta, hogy ők maguk mögött hagyták személyazonosságukat, akár a bohém-punk kaliforniai trió, akiknek első No. 1 slágerük a Longview lett 1994-ben. Az American Idiot bővelkedik ambícióban, hangzása pedig olyan, mintha közvetlenül az politikai idióták kiűzéséről szólna. Ennek ellenére az album nem lett sikertelen, az egész világon 10 millió példányt adtak el belőle, hozott a Green Day-nek egy Grammy díjat, és tarolást az MTV Video Music Awards-on. Az American Idiot-ot a világ első punk-rock-operájának nevezik, de ez valamivel több annál: ez egy bátor és ügyes rock album, egy gazdagon dallamos dal, amely hangot ad a jogfosztott, külvárosi csoportjának Amerikának, akik teljesen úgy érzik, hogy elmaradottak a vezető olajkereskedő-rétegtől, és akik túl okosak ahhoz, hogy egyetértsenek az újságok híreivel, amik a kormány háborús uszításaiól szólnak. ,,a nation under a new mania’’ ahogy Armstrong írta az említett dal egy sorában.
A Green Day átváltozása punk-pop bolondokból szókimondó, politikai lázítókká homályos-kivéve azoknak, akik tudtak valamit a banda tagjainak saját gyermekkorukról, és a múltjukról Berkeley-ből, Kaliforniából, a punk-rock helyszínről, a visszaemlékezés merül fel az American Idiot-ban, és az ezzel járó lázadás, ami elkerülhetetlen volt.
Billie Joe Armstrong, született 33 éve Oakland-ban, Californiában, Rodeo kisvárosából emelkedett ki. A hat gyerek közüli legkisebb, akinek édesapja kamionsofőr, édesanyja pedig felszolgáló volt, csodálatos tehetség volt. 5 éves korában megírta első dalát, a Look for love-ot, és azzal folytatta, hogy részidőben melózott a jazz-dobos édesapjával, Andy-vel. Bldog gyerekkora volt, egészen 10 éves koráig, amikor apja rákban elhunyt. Az anyja több műszakot vállalt, hogy el tudja tartani Billie Joe-t és öt testvérét. ,,Nagyon sokat dolgozott’’-mondta-,,a bátyáimnak és nővéreimnek gyorsan fel kellett nőniük, hogy pótszüleim legyenek.’’ Később az édesanyja férjhez ment egy olyan emberhez, akit Billie és testvérei nem igazán kedveltek. Billie a zenébe menekült, és mire megkezdte Carquinez Middle iskolát, már szinte profin gitározott. Egy napon beszélgetésbe keveredett egy másik nyolcadikossal, egy sovány, szőke, zenemániás fazonnal, Michael Ryan Pritchard-dal –manapság Mike Dirntkén jobban ismerik. Először csak a zenéről, és a dalírásról beszélgettünk-mondta Dirnt-az ebédlőben.
Dirnt 1972-ben egy heroinnal élő tinédzser anyától született, hat hetes korában örökbe adták. Örökbefogadó szülei hétéves korában elváltak, és ő az mostohaanyjához került, egy igazi amerikaihoz, akinek egyszerre három helyen kellett dolgoznia ahhoz, hogy el tudja tartni a családot. ,,Szinte soha nem láttuk’’ -mondja Dirnt-,,egyfolytában dolgozott’’. Arsmtronghoz hasonlóan ő is a zenében talált menedéket, a szobájában gitározott. Ahogy a barátokká váltak, felállítottak egy próbatermet Armstrongék nappalijában. Amikor Dirnt anyja tönkrement, és elvesztették otthonukat, Dirnt Armstrong-ék garázsába költözött.
,,Gyerekkorodban a politikai meggyőződésed alapvetően az volt, amit a szüleid elégedetlenkednek a ház körül’’ mondja Dirnt. ,,Emlékszem, hogy gyerekként azt reméltem, hogy Jimmy Carter nyer. Nem tudom, mi a francért akartam ezt. Nem tudtam róla semmit’’.
De 15 éves korukban, amikor Armstrong és Dirnt először vállalkozott a punk-rock klubban (924 Gilman Street Project) minden megváltozott. A befőzde melletti, Berkeley egy lepukkant kerületében lévő 924 Gilman egy gyülekezőhely volt graffitisek, tetováltak, drogos punk zenészek számára, ahol önként játszattak. Gilman volt az a hely, ahol Armstrong és Dirnt beleszeretett a punk zenébe, és ez volt a politikai helyük is.
,,Nagyon sokan voltunk ugyanazon a politikai elven’’ –mondta Jesse Townley egy ottani önjelölt zenész, aki ismeri a Green Day tagjait a 80-as évek óta. Ronald Reagan elnök a második elnökségében volt az amerikai punkok fő céltáblája mindenhol, különösen Kaliforniában. Reagan 8 évet húzott ki elnökként. ,,Ez nem csak Reagan volt’’ –tér a lényegre Townley. ,,Ez volt a vizsgája az amerikai politikai korrupciónak, huszonegyedik századi módra: a mindenható dollár és az alkalmazkodás. Ezt hallod minden stílusú együttestől egy időben és helyszínen’’.
Armstrong és Dirnt rendszeres Gilman-tagok lettek. ,,Egy hülye párt volt ott-mondja Dirnt- aktusztikus gitárral, és vödörrel a fejükön’’. „Voltak ott igazán tanult emberek, csak úgy, mint tudatlan hippik- mondja Armstrong -és egy rakás helyi punk-rock gyerek. Mi szortíroztuk az elszabadult tinédzsereket’’. Nevet, miközben mondja.
A Gilman tagjaként lehetetlen lett volna nem politizálni. „A politika volt minden, amiről az ottani bandák beszéltek- mondja Dirnt- a tagok csak ültek a kávézóban vagy az épületek mögött, vedelték a sört, és a barátaikkal beszélgettek arról, hogy kinek vannak politikai támaszai”. Egy napon valaki adott Dirnt-nek egy kazettát egy Chimpshire nevű bandától, akiknek volt egy ,,Free Will’’ című számuk. Ennek a szövegében volt: ,,Question Everything’’. Nagyon jónak találtam-mondja-Ne menj bele dolgokba anélkül, hogy előtte átgondoltad volna őket!’’. Armstrong egy Sewer Trout nevű együttesre emlékszik, akiknek volt egy ,,Wally and Beaver Go to Nicaragua’’ című számuk, egy dal egy TV komédia főszereplőiről, amint Reagan adminisztrátor Közép-Amerikai háborúiról tűnődnek. Ebben majdnem minden benne volt, amiről a Gilman szólt’’- mondja Armstrong.
A politikai ébredésükön kívül más is történt a Gilman-ban, ami egy felbecsülhetetlen esemény volt a jövőjük szempontjából. Találkoztak egy lázadó tinédzserrel, egy szintén Gilman taggal, akinek fedőneve Tré Cool volt. A Green Day három tagja közül Tré(aki a banda mókamestere lett a csavart humorával) nőtt fel legmesszebb Amerikától. 1972-ben Frank Edwin Wright néven született, egy vietnámi állatorvos apától, aki a háború után családjával egy magányos területre költözött, a pici Laytonville városának közelében, három és fél órára San Fransisco északi részétől. A házban, amit a család épített, nem volt áram, TV és vízvezeték-rendszer. Tré 11 éves volt, amikor egy bandában játszani kezdett. A punk-rock imádó szomszédja pedig megtanította eldobolni saját szerzeményét, a Fuck Religion-t.
Tré középiskolából való kirúgása után került a Gilman-ba. Ő is buzgón kivette részét a Gilman-ban folyt politikai vitákból. ,,Ha valahol, hát a Gilman-ban lehetett politizálni’’- mondja Tré- elég merésznek lenni és kimondani a véleményedet, elmondani, mit tennél legszívesebben Reagan-nal.
1990-re, Armstrong, Dirnt és Tré összeálltak Green Day-é,(a név a napi marihuánázás emlékére született), és a legnagyobb vonzerejű bandává váltak a Gilman-ban, rajongók százait vonzva oda. Kiadták a Kerplunk-ot 1992-ben egy kis kiadónál, a Lookouts-nál, és bemondták a háború kitöréséről alkotott véleményüket a politikusok közé. A Green Day átigazolt a Reprise Records-hoz, és 1994 Februárjában kiadták a Dookie című albumot, ami a húszas-éveik elején hatalmas sztárrá tette őket, állandó fellépéseik voltak az MTV-n, közel 8 millió példányt adtak el belőle az Egyesült Államokban. Ezt követte a püfölő Insomniac, majd a jóval barátságosabb Nimrod. A Green Day kifogyni látszott az ötletekből. Megházasodtak, gyermekeik lettek, és Armstrong dalszövegei egyre inkább kezdtek a lelki problémáival, félelmeivel foglalkozni, ahogy idősebb lett, unalmas, egykedvű dalokat írt- ,, a grouch sitting in the couch’’ (egy mogorva ember üldögél a kanapén), felrakta a Nimrodra. Három év pihenő után, 2000-ben kiadták Warning című albumukat. A főcímdal és a Minority (,,down with the moral majority’’) azt mutatta, hogy a banda elérte hogy ennyi idő után is eladhatóak a lemezei. 2003-ra a banda feltette magának a kérdést, hogy akarják e folytatni.
És akarták. Nagyon is. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
